We have detected that you are located in . Do you want to switch to the local site?
Ahogyan génjeinkben rejlik szemünk színe, éppúgy a hízásra való hajlamot is örökölhetjük. Senkit sem vonunk kérdőre a szeme színéért, és nem hibáztathatjuk azokat az embereket sem, akik genetikailag hajlamosak az ehízásra.
A kép egy modellt ábrázol
A gének és az elhízás kapcsolatára 1952-ben derült fény. A Michigan-i Egyetem kutatói 81 ikerpár adatai alapján azt találták, hogy a testsúly és a derékbőség a legnagyobb arányban örökíthető tulajdonságok közé tartoznak. A későbbi vizsgálatok megerősítették ezt az eredményt, még azokban az esetekben is, mikor az egypetéjű ikrek más környezetben nőttek fel. Súlyuk felnőttkorban is hasonlóan alakult, ami arra utal, hogy a testsúly jelentős részében öröklött.
“A genetika központi szerepet játszik az elhízásban, és tudományos bizonyítékok támasztják alá, hogy mintegy 40-70 százalékban genetikánk a felelős az elhízásért.”
Genetikai adottságaink az alábbi területeken befolyásolhatják testsúlyunkat:
Ha ez mind igaz, miért nem volt annyi elhízott ember 100 éve? A válasz környezetünkben keresendő.
„A genetika tölti meg a pisztolyt, de a környezet húzza meg a ravaszt.”
Génjeink nem változtak meg – viszont ma több az előre csomagolt étel, a cukros ital, a stressz, a kék fény, az ülőmunka – és kevesebb a mozgás és az alvás. Ezek a környezeti hatások egyeseknél érzékenyen aktiválhatják a hízásra hajlamosító géneket.
Joseph Proietto professzor szerint az elhízás kialakulásához mindkét tényező szükséges:
„Ez olyan, mint két különböző méretű edény az esőben – mindkettő megtelik, de nem ugyanakkorára.”
A gének adottak, de döntéseink a mi kezünkben vannak. Ha tudatosan figyelsz tested jelzéseire, és úgy alakítod a környezeted, hogy támogassa egészségedet, megelőzhető az elhízás vagy elindulhat életedben a kívánt változás.
Ne feledd: ha genetikailag hajlamos vagy a hízásra, az nem a te hibád – de testsúlyod kontrollálásában segíthet, ha megérted ezt a tényezőt, és ennek megfelelően alakítod az életmódodat.
