Go to the page content

Az érzelmi evés leküzdése – jól bevált technikák

Amikor nem az éhség, hanem a feszültség, az unalom vagy a szorongás visz a hűtőhöz, érzelmi evésről beszélünk. Dr. Czeglédi Edit egészségfejlesztő szakpszichológus, egyetemi adjunktus, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének munkatársa gyakorlatban alkalmazható megküzdési technikáit olvashatják. 

fogyjokosan.hu

Ha sikerül felismernünk, hogy érzelemszabályozási indíttatásból nyúlunk az étel után, mi lehet az az első gondolat, ami megállít?

Az első dolog, amit érdemes tudni, hogy az érzelmileg kiváltott éhségérzet kb. fél óra alatt lecseng. Ha ezt az időtartamot ki tudjuk bírni evés nélkül, akkor már nagy lépést tettünk a megoldás irányába. Ebben óriási segítséget jelent, ha el tudjuk terelni valamivel a figyelmünket. Érdemes átgondolni, hogy mely, általunk kedvelt tevékenységek lennének alkalmasak erre, és hogyan tudnánk ezekkel élni éles helyzetben.

Az érzelmi evésben ugyanakkor az okozza a nagy nehézséget, hogy amikor ránk tör, akkor egy pillanat alatt átrendeződnek prioritásaink. Nem az lesz a fókuszban, hogy tartsuk a diétánkat, hanem az, hogy valahogy megnyugodjunk. És ha nincs más megküzdési módunk, akkor az ételhez fogunk nyúlni. Ezért a megoldást keresve az egyik fontos lépés, hogy megkérdezzük magunktól: milyen tevékenységek okoznak örömöt számunkra, illetve melyek lazítanak el – és ezeket érdemes egyre inkább bevezetni az életünkbe.

Az érzelmileg kiváltott éhség azonosítása és az evési magatartás helyettesítése más viselkedéssel óriási előrelépés az életmódváltás akadályainak leküzdésében. Önmagában alkalmazva azonban csak tűzoltás, a tünetcsökkentés egy módja, így nem elégséges. Éppen ezért javasolt megismernünk a feszültség-levezető készségek evésen túlmutató, alternatív módjait.

Milyen egyéb módszereket vethetünk be az érzelmi evés leküzdése érdekében?

Az érzelmileg megterhelő helyzetekben megjelenhet a ruminálás, azaz a céltalan, a megoldáshoz nem vezető, ám a feszültséget tovább fokozó rágódás, ami önkéntelenül feltoluló, negatív tartalmú gondolatokat jelent. Ilyen esetben hasznos lehet a gondolatáramlás tudatos megállítása. Ezt segíti az ún. gondolatstop-technika, amelynek lényege, hogy elképzelünk egy stoptáblát és hangosan kimondjuk, „Stop!”. Jó, ha ez idővel belső beszéddé válik. A „Stop!” helyett más kifejezések is alkalmazhatók, pl. „Állj!”, „Hagyd abba!” „Elég volt!”, „Ne agyalj!”, „Töröl, töröl!” Elképzelhető, hogy ösztönösen magunk is használjuk már ezt a technikát egyes helyzetekben, ebben az esetben tudatosíthatjuk, mi az a kifejezés, amit ilyenkor mondunk magunknak és segít gátat szabni a rágódásnak.

Hasznos lehet ezt a technikát a figyelem elterelésével vagy épp a figyelem összpontosításával kombinálni, megelőzendő a negatív tartalmú gondolatok visszatérését. 

Hogyan valósítható meg a gyakorlatban a „figyelem összpontosítása”?

A figyelem összpontosítása valami más dologra – gyakorlatilag a meditáció – jótékony hatású lehet a rágódás megszüntetésében és a feszültség csökkentésében egyaránt. Ez lehet például valamely mondat ismételgetése, imádkozás, a légvételek számolása egytől négyig (ún. légzésmeditáció), esetleg a testpásztázás (az egyes testrészek és a kapcsolódó testi érzetek megfigyelése ítélkezéstől mentesen, ülő vagy fekvő helyzetben). 

Az érzelmi evés gyakorlatilag azonos a stresszevéssel?

Az átélt stressz maga érzelmi evést válthat ki az arra hajlamos embereknél, tehát igen. Saját stressz-szintünket és az ahhoz kapcsolódó étkezési szokásainkat azonban nem mindig egyszerű átlátnunk a mindennapokban. Helyzetünk pontosabb megértése érdekében használhatunk önmegfigyelési naplót az átélt stressz és az érzelmi evés kapcsolatának felderítésére. Egy héten át minden nap írásban válaszoljuk meg az alábbi kérdéseket:

  1. Egy 0-tól 10-ig terjedő skálán milyennek ítéli a mai nap átlagos stressz-szintjét? 
  2. Egy 0-tól 10-ig terjedő skálán hogyan alakult a mai nap folyamán a legmagasabb stressz-szintje? 
  3. Előfordult-e a mai nap folyamán, hogy feszültségcsökkentés céljából evett? 
  4. Ha igen, hányszor és milyen helyzetekben? 
  5. Milyen élelmiszert és mekkora mennyiségben fogyasztott ezekben a helyzetekben? 

Egy hét alatt már szépen kirajzolódhat, hogy milyen mértékben vagyunk érintettek, és az is, hogy mely helyzetekben jellemző ránk ez a megküzdési mód. Amennyiben az észlelt stressz-szintünk a magasabb tartományban van, és hajlamosak vagyunk az emocionális evésre, akkor érdemes önsegítő könyvet beszerezni a stresszkezelés témakörében, esetleg stresszkezelő tréningen részt venni. Ez utóbbira jó példa a hazánkban széles 2 körben elérhető Williams ÉletKészségek® stresszkezelő és pszichoszociális készségfejlesztő program. A stresszkezelési repertoár pszichológus segítségével is bővíthető. Amennyiben pedig határozottan úgy érezzük, hogy még nem állunk készen az evés mellőzésére a stresszteli élethelyzetekben, akkor a dietetikusok hathatós segítséget tudnak nyújtani az alacsonyabb kalóriatartalmú alternatívák megtalálásában.  



HU26OB00374

Lezárás dátuma: 2026.07.14.  

Értékes volt ez a számodra?

Ez is érdekelhet

HU26OB00374