Az első dolog, amit érdemes tudni, hogy az érzelmileg kiváltott éhségérzet kb. fél óra alatt lecseng. Ha ezt az időtartamot ki tudjuk bírni evés nélkül, akkor már nagy lépést tettünk a megoldás irányába. Ebben óriási segítséget jelent, ha el tudjuk terelni valamivel a figyelmünket. Érdemes átgondolni, hogy mely, általunk kedvelt tevékenységek lennének alkalmasak erre, és hogyan tudnánk ezekkel élni éles helyzetben.

Az érzelmi evésben ugyanakkor az okozza a nagy nehézséget, hogy amikor ránk tör, akkor egy pillanat alatt átrendeződnek prioritásaink. Nem az lesz a fókuszban, hogy tartsuk a diétánkat, hanem az, hogy valahogy megnyugodjunk. És ha nincs más megküzdési módunk, akkor az ételhez fogunk nyúlni. Ezért a megoldást keresve az egyik fontos lépés, hogy megkérdezzük magunktól: milyen tevékenységek okoznak örömöt számunkra, illetve melyek lazítanak el – és ezeket érdemes egyre inkább bevezetni az életünkbe.

Az érzelmileg kiváltott éhség azonosítása és az evési magatartás helyettesítése más viselkedéssel óriási előrelépés az életmódváltás akadályainak leküzdésében. Önmagában alkalmazva azonban csak tűzoltás, a tünetcsökkentés egy módja, így nem elégséges. Éppen ezért javasolt megismernünk a feszültség-levezető készségek evésen túlmutató, alternatív módjait.

Az érzelmileg megterhelő helyzetekben megjelenhet a ruminálás, azaz a céltalan, a megoldáshoz nem vezető, ám a feszültséget tovább fokozó rágódás, ami önkéntelenül feltoluló, negatív tartalmú gondolatokat jelent. Ilyen esetben hasznos lehet a gondolatáramlás tudatos megállítása. Ezt segíti az ún. gondolatstop-technika, amelynek lényege, hogy elképzelünk egy stoptáblát és hangosan kimondjuk, „Stop!”. Jó, ha ez idővel belső beszéddé válik. A „Stop!” helyett más kifejezések is alkalmazhatók, pl. „Állj!”, „Hagyd abba!” „Elég volt!”, „Ne agyalj!”, „Töröl, töröl!” Elképzelhető, hogy ösztönösen magunk is használjuk már ezt a technikát egyes helyzetekben, ebben az esetben tudatosíthatjuk, mi az a kifejezés, amit ilyenkor mondunk magunknak és segít gátat szabni a rágódásnak.

Hasznos lehet ezt a technikát a figyelem elterelésével vagy épp a figyelem összpontosításával kombinálni, megelőzendő a negatív tartalmú gondolatok visszatérését. 

A figyelem összpontosítása valami más dologra – gyakorlatilag a meditáció – jótékony hatású lehet a rágódás megszüntetésében és a feszültség csökkentésében egyaránt. Ez lehet például valamely mondat ismételgetése, imádkozás, a légvételek számolása egytől négyig (ún. légzésmeditáció), esetleg a testpásztázás (az egyes testrészek és a kapcsolódó testi érzetek megfigyelése ítélkezéstől mentesen, ülő vagy fekvő helyzetben). 

Az átélt stressz maga érzelmi evést válthat ki az arra hajlamos embereknél, tehát igen. Saját stressz-szintünket és az ahhoz kapcsolódó étkezési szokásainkat azonban nem mindig egyszerű átlátnunk a mindennapokban. Helyzetünk pontosabb megértése érdekében használhatunk önmegfigyelési naplót az átélt stressz és az érzelmi evés kapcsolatának felderítésére. Egy héten át minden nap írásban válaszoljuk meg az alábbi kérdéseket:

1. Egy 0-tól 10-ig terjedő skálán milyennek ítéli a mai nap átlagos stressz-szintjét? 
2. Egy 0-tól 10-ig terjedő skálán hogyan alakult a mai nap folyamán a legmagasabb stressz-szintje? 
3. Előfordult-e a mai nap folyamán, hogy feszültségcsökkentés céljából evett? 
4. Ha igen, hányszor és milyen helyzetekben? 
5. Milyen élelmiszert és mekkora mennyiségben fogyasztott ezekben a helyzetekben? 

Egy hét alatt már szépen kirajzolódhat, hogy milyen mértékben vagyunk érintettek, és az is, hogy mely helyzetekben jellemző ránk ez a megküzdési mód. Amennyiben az észlelt stressz-szintünk a magasabb tartományban van, és hajlamosak vagyunk az emocionális evésre, akkor érdemes önsegítő könyvet beszerezni a stresszkezelés témakörében, esetleg stresszkezelő tréningen részt venni. Ez utóbbira jó példa a hazánkban széles 2 körben elérhető Williams ÉletKészségek® stresszkezelő és pszichoszociális készségfejlesztő program. A stresszkezelési repertoár pszichológus segítségével is bővíthető. Amennyiben pedig határozottan úgy érezzük, hogy még nem állunk készen az evés mellőzésére a stresszteli élethelyzetekben, akkor a dietetikusok hathatós segítséget tudnak nyújtani az alacsonyabb kalóriatartalmú alternatívák megtalálásában.