A testkép – vagyis a saját test észlelése – az önértékelés egyik meghatározó eleme. Azt, hogy milyennek látjuk a testünket, számos fizikai tényező befolyásolja, köztük a testtömegindex (BMI) is. Az elhízással kapcsolatos személyes tapasztalatokat mélyrehatóan befolyásolhatják az uralkodó társadalmi normák és a testsúlyhoz kapcsolódó stigma is. A média szerepe ebben a tekintetben vitathatatlan, de úgy tűnik, hogy egymással ellentétes kimenetű információkkal bombáznak minket: miközben a divat- és a szépségipar jellemzően a sovány alkatot állítja elénk hamis ideálként, addig az élelmiszeripar reklámjai evésre és ivásra ösztönöznek. Sajnálatos tény, hogy a túlsúllyal élők számára a megbélyegzés mindennapos tapasztalat: gyermekkorban több csúfolódásnak, a későbbiekben pedig furcsa összenézéseknek vagy akár sértő, gúnyos megjegyzéseknek vannak kitéve (3,4). 

A stigmatizáció jelentette teher különösen nagy lehet az individualista szemléletű országokban, ahol az elhízás okai között hangsúlyosan jelenik meg az egyén felelőssége, az ő kontrollálatlannak vélt viselkedése (3,4). A stigmatizációra mindkét nem érzékenyen reagál, különösen a nők (3). A megbélyegzés az érintettekben negatív testképet, alacsony önbecsülést, szorongást, depressziót, táplálkozási zavarokat eredményezhet, összességében a fizikai és a pszichés egészség, valamint az életminőség romlásához vezethet (4).

Egy túlsúllyal élő nők körében végzett felmérésben a válaszadók többsége tapasztalt a testsúlyára vonatkozó becsmérlő megjegyzéseket családtagoktól, barátoktól, romantikus partnerektől és idegenektől. Ezzel is összefügghet az, hogy közülük többen kevésbé vonzónak tartották a testsúlyukat a potenciális férfi partnerek számára (3).

Különösen fájó, ha a megbélyegzés párkapcsolaton belüli; márpedig felmérések alapján a túlsúllyal élő nők közel fele ezt éli meg a házastársa megjegyzései révén. Tény, hogy a partner lekicsinylő, szúró megjegyzései jelentősen hozzájárulhatnak a kapcsolat megromlásához, szexuális téren is (4). 

A túlsúllyal élőket kevésbé vonzónak, kevésbé kívánatosnak tartják az emberek, derül ki felmérésekből. A „rapid randi” eseményeken is lényeges a BMI, amelynek az értéke beleszól abba, hogy lesz-e folytatás, szeretné-e valaki közelebbről is megismerni a másikat; és ez mind a nők, mind a férfiak vonatkozásában érvényes (4).

A testsúly (stigma) romantikus kapcsolatokra kifejtett hatása már serdülőkorban is megmutatkozik. A túlsúllyal élő amerikai kamaszlányok 50%-a még sosem randizott, miközben ugyanez az arány normál testsúlyú kortársaik között 20% (4). Már kialakult romantikus kapcsolatban – akár randevúzás, akár szexuális kapcsolat – élő nők közül a túlsúllyal élő nők rosszabb kapcsolati működésről, alacsonyabb párkapcsolati elégedettségről számolnak be (2).

Elgondolkodtató, hogy a serdülőkortól fennálló elhízás (azaz a tartós elhízás) nagyobb hatással lehet a felnőttkori párkapcsolatok működésére, mint a „csak” felnőttkorban kialakuló elhízás. Feltehetően a tartós megbélyegzés súlyosabban károsíthatja az életkimeneteleket, mint a közelmúlt negatív hatásai, továbbá minél korábban kezdődnek az ilyen negatív élmények, annál károsabbak a következményeik. Számszerűsítették, hogy a tartósan elhízottak körében mennyivel gyakoribb a párkapcsolatuk minőségével való elégedetlenség, mint a normál BMI vel élők körében: az eredmény 44% lett. Ugyanakkor, a fiatal felnőttkorban túlsúlyos vagy elhízott nők esetében nem volt nagyobb valószínűsége az alacsony párkapcsolati elégedettségnek, mint a fiatal felnőttkorban normál testsúlyúaknál (2). 

A testképpel való elégedetlenség – függetlenül attól, hogy az testsúly vagy egyéb fizikai jellemző miatt áll fenn – romboló hatással lehet a mentális egészségre, a párkapcsolati intimitásra, a szexuális élet minőségének megítélésére. Azok a személyek, akik elégedettebbek a testképükkel, illetve nagyobb önbizalommal rendelkeznek, még ha túlsúllyal is élnek, legalább részben védettek az elhízás mentális jóllétre, szexuális elégedettségre gyakorolt káros hatásaival szemben (3).

Nem véletlen a túlsúllyal élők ellátásában megmutatkozó kettős törekvés: egyes szakemberek a fogyást tekintik a legfontosabb szempontnak, míg mások ugyan kívánatosnak tartják a testsúlycsökkenést, ugyanakkor a testképpel és az önértékeléssel kapcsolatos javulást tekintik az orvosi/pszichológiai ellátás alapvető céljának (3).

A testkép fizikai és mentális egészségben betöltött szerepét megismerve lényeges az olyan szemléletmódok és gyakorlatok népszerűsítése, mint a testünk iránti megbecsülés, az önmagunkkal szembeni együttérzés, valamint az egészségmegőrző szokások – ezek pedig sikeresen megvalósíthatók akár anélkül is, hogy jelentős fogyással járnának. Az alapelv a következő: „Minden ember megérdemli, hogy méltósággal és tisztelettel bánjanak vele, és – testsúlyától függetlenül – egyenlő esélyt kapjon az egészségét és jóllétét elősegítő lehetőségekhez.” (3) 

A testsúlyalapú megbélyegzés jelentős társadalmi probléma és módosítható kockázati tényező, amelyet a párkapcsolatok létrejötte és működése vonatkozásában nem szabad figyelmen kívül hagyni (4).

• Könnyű tanácsolni, nehezebb megvalósítani, hogy „ne foglalkozz a stigmatizációval”. Leszögezhető azonban, hogy hatásosak azok a pszichológiai, klinikai terápiák, amelyek a testsúlyalapú előítéletek feldolgozását segítik – akár egyéni, akár csoportos keretek között (4). 
• Várhatóan a testsúlyt elfogadó szemléletmód párterápiás folyamatokba való beépítése is javíthatja a párkapcsolati kimeneteleket. Tekintettel a testsúllyal kapcsolatos aggodalmak és a testsúlyt érintő kritikák gyakoriságára a párkapcsolatokban, ez fontos beavatkozási célpontnak tűnik (4).