Normál működés esetén a szervezet finoman szabályozza az éhség és a jóllakottság egyensúlyát. Ebben kulcsszerepet játszanak bizonyos hormonok – például a GLP-1, amely az étkezések után jelzi az agynak, hogy eleget ettünk, lassítja a gyomorürülést, és így hozzájárul a teltségérzet kialakulásához. Tartós túlsúly esetén azonban ez a rendszer fokozatosan felborulhat: a jóllakottságérzetet támogató hormonális jelzések hatása csökkenhet, miközben az éhséget fokozó jelzések erősebbé válhatnak. Ez nem azt jelenti, hogy nincs elég önkontrollunk, hanem azt, hogy a szervezet új beállításokra áll át, mint korábban. Így fordulhat elő, hogy ugyanaz az ételmennyiség már nem ad valódi teltségérzetet, részben a gyomor alkalmazkodása, részben a jóllakottságot szabályozó hormonális jelzések megváltozása miatt.

A szervezet egyik alapvető célja a túlélés és a stabilitás. Ha egy testsúlyt hosszabb ideig megszokott, akkor azt biztonságos állapotként kezeli. Ilyenkor minden változás – különösen a fogyás – fenyegetésnek tűnhet a számára.

Ezért fordulhat elő, hogy testsúlycsökkentéskor:

• lassul az anyagcsere,
• nő az éhségérzet,
• csökken az energiaszint.

Nem azért, mert elrontunk valamit, hanem mert a test védeni próbálja azt az állapotot, amit már ismer, és amit már megszokott. Ez az oka annak is, hogy a tartós túlsúly kezelése legtöbbször nem egy gyors folyamat, és hogy fontos a hosszú távú szemlélet.

A tartós túlsúly nemcsak a hormonális szabályozást érinti, hanem az egész anyagcserét. Idővel fokozódhat az alacsony szintű gyulladás a szervezetben, ami összefüggésbe hozható több krónikus állapot kialakulásával. Emellett a szív- és érrendszer, az ízületek és a mozgásszervek is folyamatos többletterhelés alatt állnak. Ezek az egészségkárosodások nem egyik napról a másikra jelentkeznek, hanem lassan, többek között fáradékonyság, terhelésre romló közérzet, csökkenő állóképesség formájában.

A túlsúly nemcsak testi, hanem lelki teher is lehet. Sokaknál megjelenik a szégyen érzése, az önvád, vagy az a tapasztalat, hogy egyre nehezebb kapcsolódni másokhoz. A mozgás – amely a jó közérzet egyik fontos forrása lenne – gyakran azért marad el, mert fizikailag nehézzé, akár fájdalmassá is válik. Így könnyen kialakul az ördögi kör: a kevesebb mozgás rosszabb közérzethez vezet, és még kevesebb energiánk lesz a változtatáshoz. Ezen a ponton érdemes lehet megnézni, hogy milyen támogatás hiányzik a folyamatból. Az egyik fontos tényező lehet, hogy tájékozódjunk, hogyan érdemes elkezdeni túlsúllyal a testedzést.

A tartós túlsúly nem akaratgyengeség kérdése, hanem összetett biológiai és pszichológiai folyamatok eredménye. Amíg ezt nem így kezeljük, addig a megoldások is könnyen félrecsúsznak. A valódi előrelépés ott kezdődik, amikor nem a testünk ellen dolgozunk, hanem megértjük működését – és ehhez igazítjuk a változtatásokat. Habár ez nem egy gyors út, de megéri, hiszen élhetőbbé és fenntarthatóbbá tehetjük a testsúlykontrollt.