Éveken át kezeletlenül maradt magasvérnyomás-betegség következményeként húsz évvel ezelőtt volt egy főütőér-repedésem. Az orvosok megmentették az életem, de innentől el kellett felejtenem minden hirtelen mozdulatot vagy fizikailag megerőltető tevékenységet. Le kellett lassítanom, pedig a természetem szerinti életritmusom ennek pont az ellenkezője volt.

Korábban 175 centiméter magas voltam és 70 kiló, a műtétet követő időszakban 85 kiló lettem. Hosszas rehabilitáció után végül annyit megengedtek az orvosok, hogy biciklizzek, ússzak vagy sétáljak. Ezt követően, 44 éves koromban kiderült, hogy endometriózisom van, aminek következtében további 25 kilót szedtem föl. A beszűkült mozgáskörrel, mindenféle külső segítség nélkül próbáltam egymagam leküzdeni a túlsúlyomat.

Jelenleg kb. 15 kiló súlyfelesleg van rajtam. A gond az, hogy az évek során mélységesen belefáradtam a testsúlycsökkentéssel járó procedúrába.

Nem tudok annyit és úgy mozogni, ahogyan szeretnék. Ez különösen fájó az unokám miatt, szeretnék vele sétálni, ha kell, utána szaladni, a játszóházban mellette lenni – de ez a túlsúly jelentősen akadályoz.

Hosszú évek óta nagyon odafigyelek az étkezésemre, rengeteg zöldséget eszem, igyekszem betartani a jól ismert szabályokat, nincs cukor, minimális szénhidrát, számolom a kalóriákat, külön főzök magamnak. Próbálkoztam vitaminokkal, úszom, sétálok, most már egy picit biciklizhetek is – ami nagyon fontos számomra.

Így van, és ez óriási stresszel is jár. Fiatal felnőtt koromtól így élek, és mostanra bizony belefáradtam.

Szeretném látni az unokámat férjhez menni, szeretnék dédunokát nevelni. A szüleimnek megadatott ez a lehetőség, és én is szeretnék olyan fitt dédmama lenni, amilyen az én anyukám. Szeretnék a lányom, az unokám mellett lenni energikusan és örömmel a későbbi éveimben is, úgy, hogy ne legyek senkinek a terhére.

Abba a korba léptem, amikor már az anyagcsere is kezd lassulni. Mint említettem, eddig is nehéz küzdelem volt a testsúlykontroll, de attól a gondolattól, hogy most már a hormonjaim is ellenem dolgoznak, konkrétan bepánikoltam. Mivel én az alap egészségügyi állapotom miatt sem engedhetem meg magamnak, hogy súlyfeleslegem legyen, és nem is mozoghatok bármit, eljött az a pont, hogy orvoshoz forduljak.

Valóban rengeteget járok orvoshoz és egy csodálatos háziorvosom van, aminek nagyon örülök. Eddig mindent meg tudtam vele beszélni, és bízom benne, hogy ebben is számíthatok a tanácsaira.

Szerintem nagyon fontos, hogy nyíltan tudjunk beszélni a súlyproblémáról, mert ha tetszik, ha nem, ez nagyon sokakat érint – látom a családomban, a baráti körömben. A gyerekem a szülés után 10 kiló súlyfelesleggel küzdött, én pedig mellette álltam és tényleg zöldséget ettünk zöldséggel, és neki sikerült is visszanyernie az ideális súlyát, de hát ő még fiatal. A legjobb, ha már egészen fiatalon megszokjuk az egészséges életmódot, ami a táplálkozásra és a mozgásra egyaránt vonatkozik, mert az én koromban sokkal nehezebb. Nem mindenkinek kell megvárni, amíg már orvosi segítséget kell kérni.