Úgy kezdődött, hogy magasvérnyomás-betegségemet nem sikerült beállítani, és ez hosszútávon odáig vezetett, hogy vesetranszplantációra lett szükségem. Ezzel a terápiával együtt jár, hogy nagy dózisú szteroidot kell szednem, ami miatt 105 kilóig szaladt fel a súlyom, végül még a cukorbetegséggel is szembe kellett néznem. A pandémia idején, 2021-ben aztán 51 napot töltöttem mélyaltatásos lélegeztetőgépen. Túlsúlyom miatt nem sok esélyt jósoltak nekem az orvosok, de életben maradtam. Ahhoz azonban, hogy újra teljes életet élhessek, hosszas rehabilitációra volt szükségem. Az első lépések óriási küzdelmet jelentettek, de minden apró siker hatalmas öröm volt számomra.

Az orvosom nem győzi hangsúlyozni, hogy tovább kell fogynom. Beállított egy étrendet, amit próbálok követni, de nem haladok olyan ütemben, mint szeretnék. Ma is, sétálás közben többször meg kellett állnom, mert úgy éreztem, hogy nem kapok levegőt. A diétámat nehezíti, hogy a veséim miatt sok szteroidot és kilökődésgátlókat kell szednem. De eltökélt szándékom, hogy lefogyjak. Jelenleg 86 kg a súlyom, valaha 51-ről indultam. Még 15 kg-nak le kellene mennie.

Az egyik ilyen gondolat, hogy ha huszonéves koromban megfogadom, hogy több folyadékot iszom, rendszeresen mozgok, és nem engedem, hogy stresszevés miatt feljöjjön a súlyom, akkor valószínűleg sok mindent elkerülhettem volna. Visszafordítani az időt persze nem lehet, de tanulni a tapasztalatokból igen.

Stresszhelyzetekben evéssel nyugtattam magam. A veseproblémáim és a gyógyszerek mellékhatásai miatt is gyarapodtak a kilóim, és mire észbe kaptam, már jócskán túlsúlyos voltam.

A túlsúly nagyon megnehezíti a mindennapokat. Gyorsan kifulladok, nehezebben mozgok, sokszor meg kell állnom az utcán is, például lépcsőzés közben. A munkám elvégzése is nehezebb így.

Az orvosommal egyeztetve vegetáriánus étrendet követek, több vizet iszom, és amikor csak tudok, a kutyámmal is sétálok – várva, hogy a testsúlyom csökkenésével párhuzamosan mielőbb még hatékonyabb sportot is űzhessek.

Az, hogy túléltem olyan helyzeteket, amikor az orvosok sem hittek benne, hogy sikerülhet. Az is erőt ad, hogy van célom: szeretnék lefogyni, jobb életminőségben élni, és példát mutatni másoknak is, hogy sosem késő változtatni. Ráadásul most jelenik meg a harmadik könyvem Túl kellett mindezt élnem címmel – ebben is igyekszem erőt adni másoknak a saját történetemen keresztül.

Azt, hogy ne adják fel. Fontos időben odafigyelni magunkra, mert amit fiatalon elhanyagolunk, annak később súlyos következményei lehetnek. Nem szégyen segítséget kérni orvostól, dietetikustól, pszichológustól. Én magam is így haladok az utamon, és hiszem, hogy minden apró lépés számít.