Ma már bizonyított, hogy az elhízás nem csupán életmódbeli következmény vagy esztétikai kérdés, hanem egy olyan komplex betegség, amely számos szervrendszer működését befolyásolja. Vagyis, az elhízás nem jár egyedül, és az idő múlásával anyagcserezavarokkal, szív- és érrendszeri, illetve vesét érintő betegségekkel társulhat.

A fölöslegben lévő testsúly a test zsírtartalmának emelkedéséhez vezet. Nemcsak a bőr alatti zsírpárnák lesznek egyre nagyobbak, hanem gyarapodik az a zsírmennyiség is, amely a létfontosságú szerveket veszi körbe. A szívet, a veséket körülölelő zsírburok egyre vastagabb lesz, illetve a máj állománya zsírosodni kezd. Ráadásul, az egyre nagyobb méretű és egyre nagyobb számban jelenlévő zsírsejtek meglehetősen aktívak, és számos hormonhatású és gyulladáskeltő molekulát (pl. tumor-nekrózis-faktor-alfa (TNF-α), interleukin-6 (IL-6)) termelnek és juttatnak a vérkeringésbe.

Végeredményben a zsírszövet egy az egész szervezetben jelenlévő gyulladást idéz elő, amely kiindulópontja anyagcsere-betegségeknek (köztük 2-es típusú diabétesz), szív- és érrendszeri kórképeknek és a krónikus vesebetegségnek.

Az elhízás tehát önmagában egy olyan kóros állapotot teremt a szervezetben, amely az idő múlásával – szív- és érrendszeri, vesét érintő és anyagcsere-kórépekkel kiegészülve – egy komplex zavarként jelenhet meg. Az érintetteknél felléphet magas vérnyomás, magas vérzsírszintek (emelkedett koleszterinszint, emelkedett trigliceridszint), inzulinrezisztencia, 2-es típusú cukorbetegség, vesefunkcióromlás, illetve zsírmáj. Ezek az állapotok már megváltozott laborparaméterekkel és panaszokkal járhatnak

Szakmai körökben az elmúlt években alakult ki az ún. kardiovaszkuláris–renális–metabolikus (cardiovascular–kidney–metabolic, CKM) szindróma koncepciója, amelynek a legfontosabb üzenete az, hogy a szív- és érrendszeri események, a krónikus vesebetegség és az anyagcsere-eltérések nem egymástól független betegségek, hanem egy közös kóros folyamat különböző megjelenési formái. Számos esetben az elhízás jelenti a CKM első lépcsőjét, és ebből fakadnak a felsorolt kórállapotok.

A testsúlygyarapodásnak lehet olyan szakasza, amikor a zsírsejtek már „működésbe lendültek”, de a gyulladásos folyamatok még nem idéztek elő szív- és érrendszeri betegséget, anyagcserét vagy veseműködést érintő zavart. A hétköznapi életben ez azt jelenti, hogy a túlsúllyal élőknél az elhízáshoz köthető következmények még nem jelentek meg, és normális lehet a vérnyomás, tökéletesek lehetnek a laboreredmények. Az állapot azonban bármikor megváltozhat, és a szervezetben zajló folyamatok különböző kórállapotok formájában testet ölthetnek.

A normál testsúly elérésére jó laboreredményekkel rendelkező túlsúllyal élőként is érdemes törekedni. Ebben az esetben plusz motiváló tényezőként értékelhető az, hogy még nem alakult ki elhízással összefüggő kórállapot.

Gondoltad volna, hogy a testsúlyban bekövetkező 7%-os csökkenés 55%-kal csökkenti az esélyét annak, hogy 3 év elteltével 2-es típusú cukorbetegség alakuljon ki?

Ne feledd: túlsúllyal élőként minél hamarabb lépsz a plusz kilóktól való megszabadulásért, annál kisebb a kockázata az elhízással összefüggő anyagcserezavarok, szív- és érrendszeri és vesét érintő betegségek kialakulásának.