Hormonok irányítják étvágyunkat és étkezési szokásainkat
Nem rajtad múlik, hogy éhes vagy-e vagy jóllaktál – ezt a döntést a véredben keringő hormonok hozzák meg. Ha megértjük ezeknek a kémiai hírvivő anyagoknak a működését, könnyebb belátni azt is, miért olyan nehéz hosszútávon szabályozni testsúlyunkat, és miért lehet fontos a biológiai folyamatok befolyásolásához orvosi segítséget kérni.
A kép egy modellt ábrázol
„Az energiatermeléshez szükséges élelem felkutatása minden élőlény alaphajtóereje. Ezért nem meglepő, hogy a szervezet rendkívül összetett hormonális rendszert működtet az ételbevitel szabályozására”
- Joseph Proietto, professzor
A hormonok közvetítő szerepet látnak el a test és az agy között. A bélrendszer, a zsírszövet és a hasnyálmirigy termeli őket, és a véráramon keresztül juttatják el az információt az agy étvágyért felelős központjába. Testünkben éhséget fokozó „éhséghormonok”, és teltségérzést kiváltó „jóllakottsági hormonok” egyaránt találhatóak. Utóbbiak szintje csak étkezés után kezd nőni, és kb. 30-60 perc alatt éri el csúcspontját. Agyunkhoz tehát minimum félórás késéssel jut el az információ, hogy jóllaktunk. Ezért eszünk sokszor többet, mint kellene. Egy másik hormonrendszer az ételválasztásunkat is befolyásolja: emiatt kívánhatjuk meg az édességet akkor is, ha már tele van a gyomrunk.
Miért nehezítik meg a hormonok a tartós fogyást?
A hormonrendszer továbbá hátráltatja a fogyással elért testsúly megtartását. A diétával elért súlycsökkenés olyan hormonális változásokat indít el, amelyek étvágynövekedést, a jóllakottság érzésének csökkenését és alacsonyabb energialeadást okoznak. Ezek a hatások részben biológiailag programozott védekezési mechanizmusok, amelyek az éhezés ellen lépnek fel. Így nem csoda, hogy a legtöbb ember 1-3 év alatt visszahízza a leadott súly nagy részét. A szervezet még három évvel a testsúly rendezése után is a “fogyás ellenségeként” működhet.
Mit tehetsz, miután megértetted a hormonok szerepét?
Bár a hormonokat nem tudjuk akaratlagosan irányítani, ismerve szerepüket és működésüket, reálisabb elvárásokat fogalmazhatunk meg, és jobban tudjuk szabályozni viselkedésünket. Néhány tanács ennek fényében:
Ne várd el magadtól, hogy mindig erőből ellenállj az éhségnek
Gondolkozz el azon, hogy orvosi segítséggel hogyan tudnád támogatni testsúlykontrollodat
Alakíts ki olyan étkezési rutint, amely segít stabilan tartani a jóllakottsági hormonokat (pl. kisebb, gyakori, fehérjedús étkezések)
Figyelj az étkezés időzítésére: adj időt a hormonjaidnak jelezni valós tápláltsági szintedet
Hormonrendszered megértése valóban segíthet abban, hogy saját tested működéséhez igazított megoldásokat találj.
Források
Proietto J. Chemical messengers: how hormones make us feel hungry and full. The Conversation 2015.
Berthoud HR, Münzberg H, & Morrison CD. Blaming the Brain for Obesity: Integration of Hedonic and Homeostatic Mechanisms. Gastroenterology 2017; 152:1728–1738.
Hall KD & Kahan S. Maintenance of Lost Weight and Long-Term Management of Obesity. Med Clin N Am 2018; 102:183–197.
Purcell, K et al. The effect of rate of weight loss on long-term weight management: a randomized controlled trial. Lancet Diabetes Endocrinol 2014; 2:954-962.
Minden 40. másodpercben egy ember szívrohamot vagy sztrókot kap. Ezek az események ma már vezető halálokok. A legmegdöbbentőbb, hogy az ilyen szív- és érrendszeri halálesetek 80%-a megelőzhető lenne – a testsúly pedig kulcsszerepet játszhat ebben.
Az elhízás nem akaraterő kérdése – összetett probléma, ami összetett megoldást kíván
Az elhízást gyakran félreértik és az érintettek megbélyegzést szenvednek el – az iskolában, a munkahelyen, sőt, még az egészségügyben is. Ma már pontosan tudjuk, hogy az elhízás összetett, krónikus egészségi állapot. Nem az akaraterő hiánya okozza – kutatások igazolták, hogy a szervezet védekezik a fogyás ellen.
Jelentős testsúlycsökkenés után még hosszú éveken át fennmaradhatnak olyan biológiai hatások, mint a lelassult anyagcsere és a fokozott éhségérzet. A zsírsejtek ráadásul „emlékeznek” legnagyobb méretükre, és törekszenek visszatérni ahhoz. A magas vérnyomás és a magas koleszterinszint rizikója további példák az elhízás következményeire. Ezek a tényezők jelentősen növelhetik a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát.
Ahogyan génjeinkben rejlik szemünk színe, éppúgy a hízásra való hajlamot is örökölhetjük. Senkit sem vonunk kérdőre a szeme színéért, és nem hibáztathatjuk azokat az embereket sem, akik genetikailag hajlamosak az ehízásra.
Nem a te hibád – Az elhízás okai, amikről ritkán beszélünk
Sokan úgy gondolják, hogy a fogyás – és az elért testsúly megtartása – egyszerűen csak a bevitt és elégetett kalóriák egyensúlyán múlik. A tudomány azonban mára bebizonyította, hogy az elhízás ennél jóval összetettebb folyamat, és számos tényezőn múlik.
Az elhízást és a fogyást rengeteg tévhit övezi, amelyek megnehezítik, hogy valóban fenntartható, egészséges megoldást találj. Összegyűjtöttük a leggyakoribb mítoszokat, és megmutatjuk, mi az igazság.